A tragikus körülmények közt fiatalon elhunyt Rudolf főherceg kezdeményezésére indult útjára az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozat, amelyben a projekt egyik oszlopos tagja, Jókai Mór eleveníti meg a korabeli Budapestet. A nagy mesélő lelkesen elidőzik a millenniumi Városliget látványosságai között, és nem felejtkezik meg a köznép szórakozási lehetőségeinek bemutatásáról sem - betekintést nyújt a mutatványosok és szemfényvesztők világába is. A kimerítő seregszemle során a helyi unikumokként feltüntetett hölgyek valójában a korabeli európai cirkuszok, vásárok jellemző kínálatának helyi példái.
És ezzel a népszerű cirkusszal kezdődik a népliget.
Egy egész házcsoport ez, mely tarkabarka építészeti quodlibetben rend nélkül foglal tért a fák alatt; kisebb-nagyobb színházak, melyekben marionettek játszanak és igazi emberek. Kísértetek színháza, rémjelenetekkel és bűvészi csodákkal; nem hiányzik közülük az obligát Paprika Jancsi bódéja sem. Amott élőképeket mutogat egy szép barna hölgy, akinél csak az a fölösleges természet ajándéka, hogy nagy bajsza és kerek szakálla van; erős versenyt támaszt ellenében a kígyós leány, ki boa constrictorokat csavargat a dereka körül és aligátorok torkába dugja a fejét; de mindkettőn túl tesz a magneta kisasszony, ki a szín közepéből jön elő, fejjel lefelé fordulva s függ a levegőben saját láthatatlan mágnesébe kapaszkodva. De az ember arcú kakas is követeli az elismertetést. S aki a jövendőt meg akarja tudni, annak is alkalom nyújtatik egy sátorban, ahol az alvajáró kisasszony mágneses álmában mindenkinek megjósolja, amit legjobban kíván.
Vajon kinek a táborát gyarapíthatta az itt emlegetett szakállas asszony? A szemfényvesztőkét, vagy azokét a szerencsétlen sorsú emberekét, akik testi hibájukból próbáltak megélni? Talán egyike volt azoknak a vérfarkas korban szenvedő embereknek, akiknek testük teljes felületén, vagy egyes részein túlzott szőrnövekedéssel kellett szembenézniük. Egyes esetekben már a gyermek világrajöttekor egyértelműek lehettek a betegség jelei, de a betegség kiütközhetett később is: a nőknél gyakran a pubertás kezdetekor, vagy a szülés következtében jelentkezett. A középkorban vagy a kora újkor első évszázadában az elváltozott testi jegyekkel rendelkező újszülötteket elsősorban baljós isteni előjelnek, vagy sátáni ivadéknak tekintették, ám ez nem vetett gátat annak, hogy lehetővé tegyék számukra a rendszeres nyilvános szereplést, amely részben kiszolgálta a jónép kíváncsiságát, a borzongás iránti vágyát.
A 17. századra a vérfarkaskórról való gondolkodásmód jelentősen átalakult, többnyire már nem szörnyetegként, hanem sokkal inkább negatív vagy pozitív előjel nélküli természeti csodaként tekintettek rá, vagy tudományos magyarázatot kerestek a jelenségre. Az emberi kíváncsiság és alaptermészet azonban változatlan maradt, s így több olyan hányattatott női sorsot is ismerünk a régi időkből, ahol a burjánzó arcszőrzet folyamatos nyilvánosságot, s ezzel együtt krőzusi gazdagságot is eredményezett: a kérdés leginkább csak az volt, hogy az adott nőszemély mennyire volt képes a sarkára állni: a maga javára fordította-e a szerencsétlenségét, vagy a környezete aknázta ki a benne rejlő lehetőségeket.
Ribera: Magdaléna Ventúra
A 17. századi Magdalena Ventúrára, vagy Barbara von Beckre úgy emlékeztek vissza a kortársak, mint erős jellemű, méltóságukat megőrző asszonyokra. Ventúra három gyermeket hozott a világra, s már 37 éves volt, amikor kiütköztek rajta a betegség első jelei. Sorstársnőivel ellentétben ő zárkózott életet élt, de annak ellenére, hogy nem lépett rendszeresen színpadra, mégis rendkívüli hírnévre tett szert. Több jelentős festő is megörökítette alakját, ahogyan a szerepléseivel szüleit és férjét is komoly vagyonhoz juttató Barbarát is. A többi szakállas asszonyhoz képest Barbara teljes arcát puha, selymes szőr borította, amelyet egy izlandi kutya bundájához hasonlítottak. A születésétől fogva szőrös képű leány kifogástalan nevelést kapott, amelyet alapvetően egy tudatos üzleti döntésnek köszönhetett: a komplexebb produkció miatt a hatás valóban erőteljesebb volt: európai fellépéseinek színvonalát az is emelte, hogy Barbara kitűnően csellózott. Ennek egy halovány mása a feltehetőleg jóval mostohább körülmények között élő városligeti szakállas asszonyalak, aki úgy tapasztalhatta, hogy a puszta külső nem elég a megélhetéshez, ezért egészítette ki azt a korban oly népszerű történetmesélési formával, a képmutogatással.
Nem extra képességgel, hanem származásával, és alacsony növésű fiával vált igazán különlegessé a 19. század második felében élt, ünnepelt szépségű Barcsy Szidónia báróné, aki szerelmi házasságot kötött egy lovaskapitánnyal. Az ő esetében a felesleges arcszőrzet a gyermekáldás következményeként jelent meg, az ifjú férj azonban szőröstül-bőröstül is imádta az asszonyát, sajnos azonban kevés érzéke volt az üzlethez. A csőd széléről az öntudatos asszony rántotta vissza a családját, nem kímélve a lehetséges atrocitásoktól a saját gyermekét sem, aki aztán világhírű bűvésszé vált az évek során. Az ünnepelt trió bejárta a világot, majd Amerikában telepedett le.
Nem mindenkinek volt ilyen szerencséje a férjével. A fiatalon elhunyt, önérzetes Annie Jones szerencsésen kieszközölte a válást a vele durván, ridegen bánó, őt folyamatosan sértegető házastársától. A belevaló leányzó önként lépett a porondra ezt követően is, és élete utolsó éveiben többet keresett magánál az amerikai elnöknél. A legszomorúbb sorsú, híres szakállas asszony Julia Pastrana volt, akiről az a legenda járta, hogy ősei közt akadt egy-két medve is. Őt a saját édesanyja adta el egy mutatványosnak, ám Julia hamarosan gazdát cserélt: feleségül vette egy Theodore Lent nevű férfi, aki a végletekig kihasználta az iránta gyengéd érzelmeket tápláló lányt. Julia se életében se halálában nem kapta meg a neki járó tiszteletet: A szülésbe belehalt asszonyt és a betegséget öröklő csecsemőjét férje ugyanis mumifikáltatta, s miközben különböző kiállítások keretei közt közszemlére tette a tartósított holttesteket, szerzett magának egy hasonló betegségben szenvedő mexikói nőt, akit néhai felesége testvéreként, Zenora Pastrana néven mutatott be a nagyérdeműnek. A sors fintoraként Lent végül elmegyógyintézetben halt meg, míg egykori feleségének teteme kalandos utat járt be: csak 2013-ban kapta meg a végtisztességet.
Korabeli metszet Julia Pastrana és gyermeke múmiáiról
Jókait mindenesetre jobban izgatta ez a téma annál, minthogy csupán azt jegyezze fel, a Városligetben is volt egy ilyen asszony. Az ilyen típusú élmények és sajtóhírek inspirálhatták ugyanis 1895-ös, A kráó című kisregényét. A történet főhőse Aira-Renée-Charlotte, aki egy gróf és egy parasztlány titkolt, ám törvényes gyermeke. Hányattatott sorsa pedig egyes pontokon kísértetiesen hasonlít Juliáéra. Igaz ugyan, hogy ő idővel megszabadul kegyetlen férjétől, és megkapja az őt megillető örökséget. Mielőtt azonban független, erős asszonnyá válna, komoly csalódás jut neki osztályrészül: 14 évesen beleszeret kuzinjába, aki elcsábítja, feleségül veszi, majd nászútjukat megszakítva sorsára hagyja, úgy állítva be őt ismerősei körében, hogy ezzel megnyerjen egy fogadást: Így lesz a boldog menyasszonyból a Láosz-i őserdőben általa lépre csalt majomkisasszony, bazári látványosság.
A hintó hágcsóján áll egy betanult kikiáltó, római vitéznek öltözve, hétféle színű tollbokrétával a sisakja mellett, a ki, midőn összetrombitált egy csomó hallgatóságot, azok előtt folyékony stilusban elmondja, hogy «megérkezett a várvavárt ősembermajom a Jardin des Plantesba, a kit a híres Ázsia felfedező De-Quimper Ellinor gróf hozott el magával a Láósz indiánok országából, nagy ravaszsággal és életveszedelemmel. Sűrű szénfekete haj borítja fejét s alányúlik az egész hátán: szemeit széles, selyemszerű fényes szemöldök árnyalják, melyek alatt tág fekete pupillák ragyognak. A szemgolyókból hiányzik a szivárvány. Koponyája azonban teljesen emberalakú, duzzadó ajkai csevegés közben igen kedvesen kaczagnak. Igen jó indulatú teremtés, és mindent megtesz, a mit kivánnak tőle. De ha ingerlik, akkor vad lesz, a földre veti magát, harap és körmöl s a haját tépi. Eszik nyers halat és rizskását; de a czukrot különösen kedveli. A külföldi tudósok mind elismerték a valódiságát. Látható a Jardin des Plantesban az amphitheatre des cours nagy termében. Uraságok, kik közelből kivánnak vele beszélni, s énekelését hallani, külön órákban, esteli tíz órától tizenkettőig bocsáttatnak a Kráó kisasszony elé. Egy ülés tartama öt első percz; dijahusz frank. Jegyek előre váltandók a pénztárnál meghatározott időre!
